A nyomdászszakszervezet emblémáján 1862-es évszám olvasható. Abban az évben alakult meg a mai Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetének elődje, a "Pest-budai Vándor és Beteg Könyvnyomdászokat Segélyező Egylet". Már a megalakulás előtt is összefogott a hazai nyomdászság - gondoljunk arra, hogy Magyarországon az első kollektív szerződést a nyomdászok kötötték 1848-ban, vagy említhető az 1860. évi, Gutenbergre emlékező János-napi ünnepély -, de a kapitalizálódó társadalom hatalmi szervei radikálisan gátoltak minden szervezkedést. A korábban egészségtelen körülmények között, ólombetűvel dolgozó nyomdai munkásság, a szakmai szervezetbe való tömörülésének köszönheti maga és családja életszínvonalának emelkedését: az addig dohos pincékben, alacsony bérért, napi 14-16 órát dolgozó magyarországi szedők és nyomók Európában elsőként kiharcolták a napi 9 órás munkaidőt, a szociális ellátást és a szabályozott bért! A nyomdai dolgozók Typographia néven szaklapot alapítottak, amelynek első száma 1869. május 1-jén jelent meg Budapesten. A nyomdászok újsága, a ma Magyarországon megjelenő szaklapok között a legrégebbi és változatlanul az alapítók szellemében képviseli a nyomdai munkásság érdekeit. Az Európai Unióban, ahova hazánk is tartozik a szakszervezeti mozgalom új kihívásokkal néz szembe, de az alapeszméje változatlan: közös erő, a szolidaritás, az egymásért való tenni akarás, a segítségnyújtás napjainkban is a mozgalom örökérvényű tézise maradt. Az új évszázadban is nélkülözhetetlen a hit, az összefogás a hagyományos nyomdász szolidaritás.
Vissza kell állítani a bizalmat és hinni kell önmagunkban!