A reáljövedelem növelése később oldható meg, de 2012-től átlagosan 15%-os béremelésre van szükséges a nettó jövedelmek védelméért nyomdaiparban. A közös, együttes fellépés elkerülhetetlen minden nyomdában!

Most még önállóan, más szakszervezetekkel történő fuzionálás nélkül, folytatható a 150 éves szakszervezetünk jövője! De holnap már lehetetlen, ha a munkavállalók nem vállalnak közösséget a szakszervezettel, akkor elveszett számukra az ország, a szakszervezetük, elveszett a munkahelyi érdekvédelem.

A kapitalizmus nem létezik válság nélkül, a tőke és munka örök ellentéte nélkül, mert ezek a lételemei. A jólét nem megteremthető bérharc nélkül. Nálunk viszont még közel sem a jólétről van szó, elég lenne a megélhetést biztosító tisztességes bér elérése. Hol vagyunk attól, amelyeknek az elvesztéséért a görög, ír, olasz, spanyol, munkavállalók hetekig az utcán voltak. A 13. 14. sőt 15. havi fizetések, egyéb pluszjuttatások, érdemi exkluzív kollektív szerződések, korrekt munkaidő beosztások, a pihenést, a regenerációt biztosító nyári és téli szabadságok, nálunk még csak az álmok világába tartoznak.

A szakszervezetek aktív tiltakozásai ellenére csak minimális finomítás történt a Mt. tervezeten. Nehezen, sok vitát kiváltva, született megállapodás a szakszervezeteket működéséről. Magyarországon a munka világát óriási presztízs veszteség érte a Munka törvénykönyvének, az Európai Unióban is egyedülállóan rossz szabályzása miatt. A kétharmad birtokában a kormány megteremtette a kizsákmányolás, és az instabil munka világát. Ezzel a magyar munkavállaló olcsó bérű, könnyen kirúgható, jogaitól megfosztott munkaeszközzé vált. Pireuszi győzelem ez, ha ez kell, hát tessék! A biztonságos törvényes sztrájkok, demonstrációk, a szervezett munkavállalói érdekképviselet helyett, jöhet a vadsztrájkokkal, a géptörésekkel, munka bojkottokkal, rendezetlen, háborús viszonyokkal tarkított munkahely. A munkáltatók többsége már nem emlékszik ezekre a viszonyokra, de akár tetszik, akár nem, ott és akkor, majd veszélybe kerül a profit és a management munkahelye is.

Ennek a jövőképét vizionálom, amikor azt állítom, hogy ez lesz a nem is távoli jövő! Sőt tovább megyek, arra kérem a munkavállalókat, készüljenek fel új megoldásokra, ha más eszközt nem hagytak a kezükbe.  Sokan már bőrükön érezve tudják, a kapitalizmus úgy működik, ha nem hozod a profitot nincs rád szüksége a tulajdonosnak.  Végre fölébredtek, a húsz év demokratikus ígéreteitől megcsömörlött munkavállalók, emelt fővel és hanggal ki mentek az utcára. Érzik a közös ellenállás szükségességét: és nem a különböző célokért meghirdetett „szabadságharcokban” látják problémáik orvoslását. Az Mt.-nek nagy ígéretével, a rugalmas foglalkoztatással, mint céllal nincs semmi baj, de ennek is, mint mindennek, ára van. Ennek a rugalmasságnak az árát nem kívánják megfizetni a vállalkozók. Több munkát kevesebb bérért.

Ezért itt és most meghirdetem, - elnézést kérek a személyes akcióért - hogy január elsejétől a nyomdaiparban átlagosan minden nyomdász, aki bruttó 300 000 forint alatt keres 15%-os bérnövelésbe részesüljön. Nem kell megrémülnöd: először azért, mert ezzel egy fillérrel sem nő a nettófizetésed, másodszor, ha ezt nem kapod jelentősen 5000-10000 forinttal csökken a nettóbéred, harmadszor a munkáltatód bérkompenzációt kap az államtól, negyedszer, pedig azért, mert ezt törvény írja elő. Lásd: 2011. évi XCIX. törvény „a bruttó 300 000 forint alatti munkabérek nettó értékének megőrzéséhez szükséges a munkabéremelés elvárt mértékének biztosítása.  Aki a bruttó 300 000 forint alatti munkabérek nettó értékének megőrzéséhez szükséges munkabéremelést nem teljesíti, ott a jogsértést megállapító”

Óriási lehetőség van a szakszervezeti vezetők kezébe, ha ezt elmulasztják, kárt okoznak a dolgozóiknak. Kegyelmet kaphatsz, mentesülhetsz a felelősség alól - legalább is jogilag - ha egyedül maradsz, ha nem áll mögéd az egész kollektíva és kívül maradnak a szakszervezetből. Mi segítünk, az Országos Szakmai Választmány felhívás értékű határozata felszólított minden munkavállalót, munkaadót, a felelősség teljes döntések meghozatalához. Az Elnökség veletek van, segítünk, de az úton nem csak elindulni kell, végig is kell menni.

Vannak még partnereink, jóhiszemű tulajdonosok, munkáltatók, akiknek fáj az is, amit nem éreznek. Velük együtt kell működni, mert ők azon is gondolkodnak, ami a munkavállalóknak a létét, pénzét, adja Isten, jókedvét biztosítja. Jövőre valóban ránk szakad a bérharcok, a jövedelem csökkenés kivédésének az időszaka. Tudod, senki sem járhat rosszabbul, egyetértünk, nincs vita itt a lehetőség mindenki kezében, hogy valóra váltsuk a nagy álmot!

A szakma munkavállalói ma még rendelkeznek akkora erővel, hogy együtt fenntarthatják az ágazatuk közös érdekvédelmét, de a jelenlegi tagsági létszámmal nem biztosítható hosszú távon az önálló szakszervezeti munka. Csak más ágazatokkal összefogva oldható meg a jövő. Nem a hajó süllyed a dolgozni, küzdeni akaró matróz a kevés.

Karácsony van, a hideg télben Krisztusok járnak, szeretetet, békét hoznak a világnak! Valami azt súgja, hogy a csengőszó, a zöld fenyő, a gyertyafény ünnepi kulisszái között, el kell jönni a Karácsony biztató ígéretének a családokhoz.

Békés Karácsonyt, Boldog új évet minden szakszervezeti tagnak, nyomdásznak és olvasóinknak!

2011. december

Aczél János                                                                                                             

A Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetének Országos Szakmai Választmánya tiltakozásának ad hangot a tankönyvpiac, a tankönyvterjesztést tervezett átalakítása miatt.

Állami kézbe kívánja, helyezi a tankönyvpiacot, a tankönyvterjesztést a parlament kulturális és sajtóbizottsága. A szakma (tankönyvgyártó nyomdák, tankönyvterjesztők és az érintett szakszervezetek) így a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezete is ellenzi a javaslatot. A tankönyves vállalkozók tiltakoznak a javaslat ellen, amely álláspontjuk szerint ellehetetlenítené a tankönyvgyártó nyomdákat, kiadókat és a tankönyvkereskedőket, ráadásul nehéz helyzetbe hozná a tanintézeteket, iskolákat, sőt az intézkedés még megtakarítással sem járna.

A nyomdák számára a tankönyvgyártás éves szinten közel 4milliárd forint megrendelést jelent, most ezt a megrendelés állományt veszélyezteti a változtatás és ezzel többmint 1600 nyomdász munkavállaló kenyere, kerülhet veszélybe.

A teljesség igénye nélkül veszélybe kerülhetnek olyan tradicionálisan tankönyvet gyártó,nyomdák mint a: DÜRER NYOMDA, a GYOMAI KNER NYOMDA, a KAPOSVÁRI NYOMDA, MESTERPRINT NYOMDA, OLÁH NYOMDA, SZEKSZÁRDI NYOMDA…

Ezek a nyomdák magyar magántulajdonú kis- és középkategóriás vállalkozások, amelyeknek a kormányzat legalább is a kommunikációjában, már évek óta nagyobb támogatást, segítséget, igért. Ez a módosítás nem segítséget, hanem végleges ellehetetlenülést jelentene számos nyomdának.

Akár a piac jelentős átszabása, akár néhány újítás bevezetése, például a tartóstankönyv, vagy a központi állami terjesztés, nem oldaná meg a problémákat, sőt ebben a nehéz gazdasági helyzetben a magyar nyomdák kerülnének veszélybe, amely a GDP csökkenése mellett további nyomdász munkahelyek megszűnését és létszámleépítést eredményezne.

Budapest,2011-11-22

Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetének Országos Szakmai Választmánya

A morgás joga már kevés! Több tízezren vonultak föl és vettek részt szombaton, a közel száz érdekvédelmi és civil szervezet által támogatott, a Parlament előtti Kossuth Lajos téren rendezett szakszervezeti demonstráción. Az arrogáns, diktátumokra épülő politika, a hatalom gőgös gyakorlása elleni tiltakozás hozta össze az embereket. Akik felemelték szavukat a visszamenőleges törvénykezés megszüntetéséért, a társadalmi párbeszéd és a sztrájkjog visszaállításáért. „El a kezeket a nyugdíjaktól” skandálta a tömeg. Szemétbe az új Munka törvénykönyvével, az egykulcsos adórendszerrel! Szűnjön meg a visszamenőleges jogalkotást és a szerzett jogok elvétele.

A bátorság egy igazi emberi erény, mindig voltak bátrabbak a bátraknál, akik előbb vették észre a rossz irányt mint a tömegek. Akik ott voltak a téren, azok mindenkiért voltak elszántak, bátrak és remélhetően  kitartóak.  A budapesti, a zalai, nyomdászok is zászlót bontottak, talán jelképesen is –a régi Kossuth Nyomda előtt- hogy jelezzék tiltakozásukat, a munkavilágát drasztikusan sértő szabályok ellen. „Merjünk felébredni” mert nem jó irányba halad az ország!  Merjünk csatlakozni a szakszervezetek hívó szavára, föl kell állni a fotelekből, mert amit ma nem teszünk meg, holnap már késő lesz! A demokrácia, amelyet megkaptunk, amelyben élünk, cselekvő közreműködést kíván. A bezárkózás, a passzív rezisztencia, rombolja a demokráciát, és a diktátorok születésének kedvez.  Ezt nem akarhatjuk.

A kormány álláspontja nem változott meg, arra ugyan kevés az esély, hogy a szakszervezetek "meggyőzzék" a kormányt, - más választásuk nem nagyon van - de aggasztó lehet ez a pesszimista hangulat. Valószínűleg forró őszre számíthat a kormány: további tüntetések várhatók.  Nem vitatható, hogy az ország nehéz helyzetben van, egyszerre kell az államadósságot csökkenteni és a foglalkoztatás bővülését beindítani, de az tűrhetetlen, hogy csak a munkavállalók, a bérből és fizetésből élők fizessék ki a számlát. Elkerülhetetlen, hogy valódi jogokat kapjanak a szakszervezetek, mind a munkahelyeken, mind az ágazatokban!

A morgás már kevés! Ha nem akarjuk a szerzett jogok elvesztését, akkor a cselekvésnek van itt az ideje.  Ott már nem mindegy, hányan vagyunk, hogy vagyunk-e még és működik-e a szolidaritás.  A tüntetésen meghirdetett Magyar Szolidaritás Mozgalom képezhet olyan erőt, amely nem csak a mostani tiltakozáshoz hasonló rendezvényeknek lehet színtere, hanem a célok megvalósításának igazi erejévé válhat.  A 2/3-os parlamenti törvénykezési henger - ne legyen kétséged - megszavazza a törvényeket, és akkor lesz nagy baj Magyarországon. Túl sok jót az sem ígér, hogy a jóhiszemű munkáltatók is látják a gondokat, vagy az sem, hogy az államtitkár megerősítette, az új törvény kihirdetése előtt érdemi tárgyalásokat folytatnak majd az érintettekkel. Az ígéretek utóéletét már évtizedek óta jól ismerjük, most sem bízhatunk nagyobb sikerben, de a fohász talán még segíthet:„ne hagyd elveszni a melóst Istenem!”

Ahhoz, hogy ne a fohász erejében bízzunk csak, szükséges lenne végre a szakszervezeti összefogásra, viszont nincs szükség az áruló megalkuvókra. Az utolsó órában vagyunk és elkerülhetetlen a kritikus tömeg érdekeit védő és képviselő, a céljait megvalósító szocdem megújulás.